Top 10 similar words or synonyms for választatván

szenteltetvén    0.655024

választatott    0.649487

papnevelői    0.648104

konventi    0.643902

egyházkerületi    0.640591

kormánysegéd    0.635993

székesegyházi    0.635250

vicerektor    0.626377

tanácsbíró    0.624434

éneklőkanonok    0.623393

Top 30 analogous words or synonyms for választatván

Article Example
Révész Bálint 1816-ban született iparos családban, édesapja Révész Bálint, édesanyja Simon Mária volt. Tanulmányait szülővárosában végezte, ahol 1838 és 1841 között főiskolai köztanító és végül szenior is volt. 1842-ben a gyakorlati teológia tanárául választatván, Lőcsén (hol a német nyelvet is elsajátította), Hajdúszoboszlón és Hajdúböszörményben lelkészi gyakorlatot folytatott, majd 2 évig külföldön tanult és néhány német egyetemet (berlini, baseli, hallei, göttingeni, giesseni, heidelbergi, és lipcsei) látogatott meg. 1844. november 5-én foglalta el Debrecenben tanári állását.
Királyi Magyar Természettudományi Társulat A társulatba 1860-ban lépett be Szily Kálmán, majd az 1868. évi közgyűlés bizodalma első titkárrá választván, a társulat megreformálásához fogott. A Társulat taglétszáma és tevékenysége lényegesen bővült az 1869-ben Szily Kálmán alapította és szerkesztésében indított Természettudományi Közlöny által. Később alelnök, azután újból első titkár lett, mígnem 1880-ban elnökké választatván, mint ilyen vezette a társulat ügyeit. A Magyar Természettudományi Társulat 1872-től kezdődően adott ki szakkönyveket, ezt a tevékenységét a Magyar Tudományos Akadémia is támogatta. Itt jelentek meg elsőként Charles Darwin alapművei magyar fordításban, Herman Ottó csaknem valamennyi fontos alapműve, továbbá a természettudományok történetének első nagy magyar nyelvű monográfiái.
Fábián Gábor (író) Az 1848-as eseményekben is aktívan részt vett; így tagjává lett ama teljhatalmú bizottságnak, melynek feladata volt a megye területén felügyelni a mozgalmakra és a rend fenntartására; május 5-én az Aradon szervezett sajtóbíróság elnöke s június 11-én az aradi vészbizottság tagja lett. Képviselővé választatván, a Pesten megnyílt országgyűlésen megjelent, részt vett annak minden munkájában és Kossuthot Debrecenbe is követte. Időközben Szemere Bertalan felajánlotta neki Arad megye főispánságát, de nem fogadta el; 1849. június 15-én a hétszemélyes főtörvényszék bírájául neveztetett ki; de hivatalának gyakorlására nem nyílt alkalma, mert az oroszok elől menekülő kormánnyal Szegedre és Aradra ment.
Arianizmus Az "athanasiusi hitvallás" vált végeredményben a kereszténységen belül felmerült istenkérdés és végső soron az ebből fakadó szentháromságtan problematikájának elfogadott álláspontjává. Ezentúl a főszerepet Athanasius vitte, aki még mint szerpap (diakónus) a nikaiai zsinaton magát különösen kitüntette, és aki Sándor püspök halála után 326-ban alexandriai érsekké választatván, a hivatalos tanok legismertebbé vált védője volt. Arius hívei ez idő szerint arról igyekeztek a császárt meggyőzni, hogy ők a nikaiai határozatot elfogadják és csupán a «dmoousiz» szót vetik el, mivel az a Szentírásban nem fordul elő. S valóban sikerült is nekik a császárt annyira meggyőzni, hogy Ariusnak és a számkivetett püspököknek a visszatérést megengedte. Sőt az udvar által kegyelt ariánusok, kik a főszereplő nikomédiai Eusebiustól eusebiusiaknak is neveztettek, most már azon voltak, hogy az őellenük fordult püspököket székeikből elmozdítván, helyükbe Arius-pártiakat tegyenek.
Szász Gerő Apja, Szász Gergely szintén református lelkész volt. Szülőhelyén kezdett tanulni; 1840-től Kolozsvárt folytatott tanulásában a szabadságharc megzavarta, sőt abban való részvétele miatt az osztrák hadseregbe is besorozták, ahonnét csak 1851 nyarán bocsátották el. Szülőföldjén töltött el egy évet, azután 1852-ben a teológiai tanfolyamra lépett Kolozsvárt, ahol aztán 1856-ban segédlelkész lett. Két év múlva külföldre indult és miután az 1858-59-es tanévben a berlini egyetemen hallgatta az előadásokat, 1859. augusztusban a kolozsvári egyház lelkésszé választotta. 1867-ben esperes, később igazgató-tanácsos lett, míg 1885. szeptemberben generális nótáriussá választatván, ettől fogva állandóan tagja volt mindkét testületnek, valamint tagja volt azelőtt a debreceni és újabban a budapesti zsinatnak. 1876-ban a Petőfi Társaság választotta tagjai sorába.
Bogya Fényes Elek szerint ""Bogya, magyar falu, Komárom vgyében, Alsó-Lakkal határos, s elosztatik Nemes-Bogyára és Vár-Bogyára, a pozsonyi országut által választatván el egymástól, olly formán, hogy északra Nemes-Bogya, délre pedig Vár-Bogya fekszik, Komáromtól 3 mfdnyi távolságra. Kiterjedése 2823 5/8 hold, mellyből 12 2/8 h. belsőtelek, 390 1/8 h. szántóföld, 1060 3/8 h. kaszálló, 1342 4/8 h. legelő, nádas és mocsáros helyek 77 4/8 h. A jobbágyság 2 4/8 egész telek után bir ebből 72 4/8 h. szántóföldet és 253 6/8 h. kaszálót. Szántóföldei jó buzát teremnek, ezenkivül vettetik árpa, tengeri, burgonya, szinte kielégitő eredménynyel. Vizei a Lak és Bogya közt eső Zsemlék tó, s a falu melletti örvényes tavak, mellyeken a vármegye 2 hidat tart fen a pozsonyi országuton. Népessége 3611, kik közt ref. férfi 141, nő 123; r. kath. férfi 45, nő 35; zsidó férfi 9, nő 8; 53 nemes családfő, 2 takács, 1 bognár, 1 szabó, 1 csizmadia, 1 kovács. A lakosok a szarvasmarhatenyésztést sikerrel űzik, a falukon távol eső réteken épitett szálásokon. Temploma egyik vallásfelekezetnek sincs helyben, hanem a reformátusok a felső-gelléri, a katholikusok pedig az ekecsi anyaszentegyházhoz kapcsoltattak. Földesurai: gr. Zichy István 2 4/8 urbéri telkes jobbágyaival és 4 nemesudvar következő birtokosai: Kürthy, Antal, Csepy, Pázmány, Király, Csóka, Császár, Füsy, Szűcs, Bereczk. Van itt egy jó karban tartott vendégfogadója is. – Várbogya hajdan a komáromi vár uradalmához tartozott.""
Kármán József (református püspök) Losoncon tanult, azután Körmöcön és Pozsonyban, végül Debrecenben, ahol 1754. augusztus 7-én lépett a felső osztályba. Ráday Gedeon segélyével külföldre ment és 1760. október 9-én iratkozott be a bázeli egyetemre. 1763-ban tért vissza Losoncra, ahol már 1762-ben már megválasztották papnak, és elfoglalta hivatalát. 1789-ben esperessé, 1791-ben pedig szuperintendenciális főjegyzővé választatott. Ez utóbbi minőségben vett részt az 1791. évi budai zsinaton, ahol a szinódusnak a papi rend részéről főjegyzőjévé választatván, jelentékeny szerepet vitt; nevezetesen tagja volt azon bizottságnak, mely a házassági ügyben javaslat kidolgozására volt kiküldve, valamint ő volt egyike azoknak, akik az énekeskönyv javításával bizattak meg. Ugyancsak tagja volt azon küldöttségnek, mely a zsinat kánonait Bécsben II. Lipót királynak bemutatta, aki őt ez alkalommal (1792. július 26.) nemességgel kitüntette. 1794-ben szuperintendenssé választották és május 13-én Komáromban fel is szentelték. Erélyesen látott új hivatalához és első teendői egyikének ismerte azt, hogy szigorúbb rendtartást hozzon be; ez ügyben írt körlevelét 1794. július 17-én megküldte Rádaynak azon megjegyzéssel, hogy ha az helyesli, Pestre jön, hogy itt aláírják és szétküldjék; de hivatalát nem sokáig viselte, mert már 1795. április 5-én meghalt.
Hrabovszky György (lelkész) Hömökbödögén született, ahol atyja, a későbbi szuperintendens Hrabovszky Sámuel lelkész volt. Időközben téti pappá választatván, fia itt tanult 1773-ig, majd Sopronba ment, ahol 10 és fél évet töltött. Innét külföldre akart indulni, de míg a szükséges kiutazási engedélyért folyamodott, 1784. január 7-én Uraj-Újfalu meghívta iskolatanítójának, azzal a feltétellel, hogy együtt viselje a lelkészi hivatalt is. E meghívásnak engedvén, 1786-ig ott működött. Ekkor azonban az útlevelet megnyerte és kiment Wittenbergbe, majd 1787. április 18-án Halléba, ahol 1788 végeig maradt. Külföldön hittani tanulmányai mellett az egyetemek könyvtárait buvárolta a magyar irodalmi művek végett. 1788-ban a palotai egyház meghívta lelkésznek és itt hivataloskodott 1795-ig. Közben az 1791. évi pesti zsinatra az egyházak képviselőjéül küldetett és ott egy fontos beszédet tartott. 1795. március 1-jén Kissomlóra ment. 1800-ban a vadosfai gyűlésen allevéltárnokká választották, de 1803. október 12-én ismét visszatért Palotára, ahol az alsó veszprémi egyházmegyének esperese, a komáromi és fehérvári egyházmegyéknek pedig adminisztrátora lett. Azonban innen is elköltözött 1817-ben Lajoskomáromba, leginkább azért, hogy az ottani németeket és szlovákokat magyarosítsa, ami neki sok viszály után némileg sikerült is. Itt is hunyt el 1825-ben. Jellemző vonás életéből az, hogy ő mindenáron közeledést akart a három főbb felekezet között; épp ezért egyaránt dolgozott a református Prédikátori Tárházba és a római katolikus Egyházi Értekezések és Tudósításokba; ezenkívül élete minden percét a hazai irodalom és nemzetiség ügyének szentelte. Levelezett csaknem minden tudósunkkal, főpapokkal, hercegekkel sat.; munkái kiadásáért is sokat fáradozott, de emellett gyermekei nevelését és könyvtára gyarapítását sem hanyagolta el, melyet 2000 kötetre emelt.
Marikovszky György Marikovszky Jónás és Slosser Ráhel fia. Iskoláit Sajógömörben, Lőcsén, a felső gimnáziumot Pozsonyban végezte; itt Szábel természettanár és Lumniczer István híres füvész, akiknek különös kedveltje volt, buzdítólag hatottak reá. Elhunyt nagybátyja Marikovszky Márton fényes életpályája által serkentve, a bécsi egyetemen kitünő sikerrel végezte az orvosi szaktudományokat, egyszersmind az összes természettani és asztronómiai előadásokat is hallgatta s 1797-ben orvosdoktori oklevelet nyert. Tanárai által kitüntetve és pártfogolva több állomási ajánlatot kapott, így Spanyol- és Oroszországba is; de ő 1798-ban szülővárosát Rozsnyót választotta jövendő tudományos működése színhelyéül. Itt alkalma volt az akkor uralkodott vérhas- és hagymázjárványok sikeres gyógyításában magát kitüntetni. Ő volt Gömör megyében az első orvos, aki a himlőoltást életbe léptette s értekezései által terjeszteni is igyekezett. A jénai ásványtani társulat 1804. május 15-én oklevelével tagjává nevezte. 1806-ban Gömör-Kis-Hont megye rendes főorvosává választatván, lakását Rimaszombat városába, később Pillmann első megyei főorvos leköszönése után ismét Rozsnyóra tette át. Nem csupán 5-6 megyére kiterjedő orvosi gyakorlatát, s mint megyei főorvos és táblabíró, hivatalos ügyeit végezte kitűnően, hanem kedvelt tanulmányait, a föld- és ásványtant is folytatta.
Szabó Imre (püspök, 1814–1881) Szabó János uradalmi gazdatiszt és Jankó Anna fia. 1823-ban lépett a pápai gimnázium első osztályába, ahonnét az V. osztályra Győrbe ment. Tanára, Czuczor Gergely biztatta írásra. 1831-ben végezte ugyanott a bölcseleti tanfolyamot, midőn a veszprémi egyházmegye növendékei közé felvétetvén, a hittudományi tanfolyamot 1831-36-ban a pesti egyetemen végezte. A pesti központi papnevelőben fennálló magyar egyházirodalmi iskolának egyik legmunkásabb tagja volt. 1837 májusában szentelték áldozópappá, és Karádon (Somogy megye) lett segédlelkész. 1838. szeptember 12-től a veszprémi szeminárium felügyelője és helyettes tanára, 1842. október 29-én a papnevelő intézet aligazgatójává nevezte ki. Mint egyházi szónok is közkedveltséget vívott ki magának. 1838-ban ő hivatott meg a Deák Antal fölötti gyászbeszéd megtartására. 1845-től plébános Csicsón, majd a budapesti egyetem hitszónoka, 1848-ban a „"Katholikus Néplap"” alapító szerkesztője. A jó és olcsó könyvkiadó társulatnak (az 1847 májusában alakult későbbi Szent István Társulat) egyideig ideiglenes titkára volt. 1850-ben a szabadságharc alatti magatartása miatt vidékre helyezték. Felsőiszkázon 1850. október 1-től helyettes volt, majd 1855-ben plébános lett. 1861 és '65-ben Deák-párti programmal országgyűlési képviselővé választották, 1867-ben pedig a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban dolgozott mint osztálytanácsos. Azon év július 27-én és 1869. március 17-én Pápán negyedízben nyerte el a képviselői mandátumot. 1867. szeptember 15-én Bélanutról címzett apáttá neveztetett ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1869. évi nagygyűlésén (április 14.) a nyelv- és széptudományi osztályba tiszteleti tagul választatott meg; azon évben kineveztetett veszprémi kanonoknak és június 30-án szombathelyi püspöknek. 1870-ben részt vett az I. Vatikáni Zsinaton. 1880-ban a természetvizsgálók szombathelyi gyűlésének elnökévé választatván, megnyitó beszéde figyelmet keltett. Meghalt 1881. február 28-án Szombathelyen. Jótékony adományai közül kiemelendő azon 21 955 forint, melyet az iszkázi templom építésére adott.