Top 10 similar words or synonyms for választá

választatván    0.598798

esperességi    0.548872

megválasztotta    0.534453

berethalmi    0.528658

lelkészül    0.524099

esperesévé    0.518436

ordinálták    0.515824

lelkészévé    0.514932

templomépítő    0.512417

választatott    0.509047

Top 30 analogous words or synonyms for választá

Article Example
A magyar királyok koronázása „Hétfőn, azaz: augustus 30-án végre maga Miksa és Ferdinánd és Károly fivéreivel s ezek nagyszámú kíséretével, melyhez a szalczburgi érsek és boroszlói püspök is csatlakozott, elhagyta Bécset. Miksa Hainburgban éjjelezett, Ferdinánd a maga kísérőivel Petronellát választá éjjeli állomásnak Károly Pozsonyba (?) szállt Harrachhoz és a szalczburgi érsek a lajthai Bruckban telepedett meg.” … „A szállásolás végeztével Ferdinánd és Károly főherczegek Miksát keresték föl, hogy vele a következő nap programmját megbeszéljék s megállapítsák. Ugyancsak az nap estve ide érkezett "Pethew János" és "Balassa János" a magyar országgyűlés nevében, hogy Miksától az órát, melyben Magyarországba be fog vonulni megtudják, s a helyet, a hol a magyarok által fogadtatni fogna, megállapíthassák.”
Kátai Gábor Az 1872-es (mehádiai) orvosok nagygyűlése a következő évben Győrött megtartandó vándorgyűlésre egyik alelnökéül választotta. Az 1873-as kolerajárvány alkalmára a kormány őt Pest megye, Kecskemét város, Heves megye tiszántúli részére, a Nagy- és Kiskunság területére kormánybiztosul nevezte ki. Ezen megbizatásnak megfelelendő július 25-től szeptember 13-ig mindig utazott. 1877-ben a heves-nagy-kunsági református egyházmegye, melynek előbb tanácsbirája volt, segédgondnokává választotta. Az 1877. évi I. törvénycikk által alakított Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye azon év decemberében megyei főorvosnak választá. A Magyar Földtani Intézet levelező s a Magyar Földtani Társulat rendes tagja volt. Három évig szervi szívbajban szenvedett; ez okozta 1878. február 28-án Kunszentmártonban hirtelen halálát.
Dénár A rómaiaktól a D. legalább a neve, más népekhez és országokba is átment. Francia- és Németországban a karolingok alatt található és akkor egy solidusnak 12-ed részét képezte. Franciaországban újabb időben veretett a denier réz váltópénz, aztán a kettős denier. A denier tournois 1795-ig 1/12 sou tournois = 1/240 livre tournois volt. A denier d’or (arany denier) vagy liard három denier tournois-nak számegysége volt. A denier után lett Felső-Olaszországban a denaro, mely kezdetben úgy veretett, hogy 12-ed részét képezte egy soldonak. A későbbi tizedes osztás és az olasz líra a denarót egészen eltüntette. A római arany dénárt a bizánciaiaktól átvették az arabok és dinarnak nevezték el. Az araboktól több keleti néphez jutott el, Perzsiában ma is megvan. Szerbia 1873. évi törvény alapján a dinárt pénzrendszere alapegységéül választá.
Dömötör János 1873 nyarán Tolna- és Baranyamegyék tanfelügyelője lett, s Szekszárdon, hol lakása volt, az ottani társasélet legkedveltebb személyévé lett, azonban ismét visszavágyódott a fővárosba régi barátai közé; s midőn 1875 tavaszán az egybecsatolt pest megyei és jászkun-kerületi tanfelügyelőség megürült, a neki fölajánlott állást elfogadta és még ugyanazon év nyarán visszatért a fővárosba, s a tanfelügyelőségek legutóbbi új szervezése alkalmával is a pest-kiskunmegyei tanfelügyelőség élén megmaradt. 1876. január 26. a Kisfaludy-társaság tagjai közé választá. Az öngyilkosság gondolatával sokszor foglalkozott. 1877. január 8. Kecskemétre készült a közigazgatási gyűlésre; előtte való nap délben szomszédjától és barátjától, a Vasárnapi Ujság szerkesztőjétől vidáman elvált; este ismerőseivel vacsorált egyik vendéglőben és 11 óráig együtt beszélgetett velök vidáman, kedélyesen mint szokott; ekkor hazament és öngyilkos lett. A Kisfaludy-társaságban 1885. december 15. Baksay Sándor tartott fölötte emlékbeszédet.
Kiss Ádám (református lelkész) Kiss György (aki a fehérmegyei Keresztesről származott köznemes családból) és Szalay Zsuzsánna fia. Előbb szülőföldjén tanult, majd 1805-től Hódmezővásárhelyen. Debrecenben 1810-ben lépett az iskola felső osztályába, honnét mint harmadéves hittanhallgató 1816-ban Pápára költözött. Amikor itt tanulmányait elvégezte, egy évig a költészeti osztály vezetésével bízták meg. A szokásos három évi rektoriát Szőnyben (Komárom megye) végezte 1819-21-ben. 1822-től a jenai és göttingeni egyetemen egy évet töltött, egy másik évet pedig atyja mellett szülőfalujában mint segédlelkész. 1824-ben Csépre (Komárom megye) választatott lelkésznek; 1827-ben Dadon (Komárom megye) lett lelkész, ahol hosszantartó betegség után szemevilágát is elvesztvén, 1838. augusztus 19-én meghalt. Polgár- és egyházmegyéje s kerülete táblabiróul választá kevéssel halála előtt. Nagy emlékezőtehetséggel bírt és híres egyházi szónok volt.
Dobos János (lelkész) 1852 tavaszán Tótfalun (a Szentendrei-szigeten) lett pap; 1851. január 20.-án nősült másodszor, Csokonai Vitéz József (1783-1860) és Tóth Lidia (1783-1855) lányával, Csokonai Vitéz Zsuzsánnával (1820-1896), Csokonai Vitéz Mihály unokahúgával (első neje Storch Katalin 1849-ben halt el). Ez időtájt két ízben érte tűz, mely könyveit és kéziratait elhamvasztotta. 1854-ben Ceglédre vitték papnak; az ő idejében épült az ottani nagy templom; részt vett az egyházkerület ügyeinek intézésében is, mely őt aljegyzőül, majd főjegyzőül választotta. Midőn az 1876. év végén Cegléd városa Kossuth Lajost egyhangúlag képviselőjéül választá s elhatározta, hogy a meghívólevelet egy küldöttség által nyújtja át a nagy hazafinak, a százas küldöttség vezetőjéül és szónokául (1877. január) Dobost választották. A ceglédi egyház 1879 tavaszán ülte meg 25 éves helybeli s 50 éves lelkipásztori hivataloskodásának jubileumát. 1882-ben lemondott a főjegyzőségről.
Wéber Samu Poprádon született, ahol az elemi iskolában a latin nyelvet is tanulta; így történt, hogy 1844-ben mindjárt a líceum II. osztályába felvették Késmárkon, ahol az egész gimnáziumot végezte és az V. osztálytól a VIII-ig szorgalomdíjban is részesült. Az érettségi vizsgálatot 1854-ben Lőcsén a királyi katolikus gimnáziumban cseh tanárok előtt volt kénytelen letenni. Azután Eperjesen 1854-56-ban végezte a hittudományi tanfolyamokat és letette a hitjelölti vizsgát. Öntökélesülés és anyagi eszközök szerzéseért gróf Csáky Ágoston házánál Szepesiglón nevelőséget fogadott el és Csáky Albin gróf vallás- és közoktatási miniszter öcscseit, Sándort, Felixet és Vidort az elemi és gimnaziális tárgyakra tanította; ezen előkelő házban alkalma volt a francia nyelvet elsajátítani. Két nevelői éve után 1859-ben Jenába ment teológiai, nyelvészeti és bölcseleti tanulmányainak folytatására. Tanulságos utazásai után hazatérve, Máday Károly szuperintendens 1860 augusztusában felavatta és Szepesbélán segédlelkészének alkalmazta. Innét félév mulva a selmeci német egyház választá lelkészeül. 1861-ben szepesbélai pap lett. A szepesi 13 városi esperesség 1897-ben al-, 1901 júniusában főesperessé választotta. A Magyarországi Protestáns Egyletnek legtevékenyebb választmányi tagjai közé tartozott; választmányi tagja volt kezdettől fogva a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak is; a Magyarországi Kárpát-egylet 1883-ban másodelnökévé választotta. Tagja és részben alapítója volt a községben működő színmű, dal-, lövész-, segély-, tűzoltó- és gazdasági egyesületeknek; elnöke a gazdasági kaszinónak, tagja a megyei bizottságnak és történelmi egyletnek, a szepesi tanítóegyesületnek sat. A Ferenc József-rend III. osztályának lovagja is volt.
Arianizmus Athanáz halála után az alexandriai püspöki széket az ariánus Lucius foglalta el, ki a katolikusokat és félariánusokat üldözte; de ennek üldözésnek az lett a következménye, hogy nyugaton a félariánusok a római katolikus egyház közösségébe szorultak, elfogadták a nikaiai hitvallást és Liberius pápával 366-ban egyfajta megegyezésre jutottak. A szigorú ariánusok egy Tarzusban tartandó zsinaton a tökéletes egyesülés létrehozását tervezték a többi párttal, de Valens császár betiltotta annak megtartását. Ettől kezdve az arianizmus a Római Birodalomban lassú hanyatlásnak indult, miképpen a Római Birodalom is a hanyatlását élte és a bomlás felé tartott. 373-ban az arianizmus akkori főnöke Euzojus, Antiochiában meghalt, s két évre rá Valens is a gótok ellen háborút vesztett és a csatában meghalt. Nyugaton a békeszerető Valentinianus császár alatt is csupán Milánóban volt az arianizmusnak hatalmas védője Auxentius püspök személyében, ki 374-ben halt meg és utódja Ambrus lett, aki álnokul megtagadta elődje munkáját. Valentinianus halála után, fia Gratianus, mint egyeduralkodó 378-ban az eunomiusiak, manicheusok és photinusiak kivételével, minden keresztény felekezetnek szabad vallásgyakorlatot engedett és a száműzött püspököket visszahívatta. Jelentősebbé azonban még az tette, hogy 379-ben Theodosiust választá uralkodó társul és a keleti birodalom kormányzását rá ruházta. A legnagyobb csapást az arianizmusra Nagy Theodosius császár mérte.
Deccard János Kristóf (tanár) Deccard János Jakab és Levald Borbála fia volt. Iskoláit szülővárosában végezte, mire 1707. szeptember 17-étől Wittenbergben folytatta tanulmányait, hol négy évig volt. Hazájába visszatérve 1712-ben a soproni rectori hivatalban Fidelius Jánost váltotta fel; híres szónok volt, miért is magyar Cicerónak nevezték el; a jénai latin társulat 1738-ban rendes tagjának választotta; Deccard a beküldendő értekezés tárgyáúl a magyarhoni evangélikus tanítók állapotát választá, melyet a társulat elnökéhez Hallbauer egyetemi tanárhoz intézett levél alakú gúnyiratban igen élénk szinekkel olyformán irt le, hogy a tanítók nehéz sorsát valóban szánni lehetett; ezt 1740-ben elküldé s másolatát az iskolát látogató lelkésznek megmutatta s e miatt július 16. a konvent elébe idézték, miután levelében a patronatust általános tudatlansággal, a muzsák megvetésével, az iskola iránti közönyösséggel, a tanárok iránti zsarnokoskodással vádolta és ebben vétséget látni nem akart, hivatalától rögtön elmozdították; csak miután a kézirat Jénából visszakerült és nem tétetett közzé, megengedték, hogy azon év végeig folytassa hivatalát, midőn azután 150 forinttal nyugdíjazták. Ezután minden idejét családja körében tudományos vizsgálatoknak szentelte, ezután főként botanikai tevékenységet folytatott. Mint Loew Károly munkatársa tanulmányozta Sopron környékének flóráját. Fiával, Deccard János Vilmossal együtt részt vett Bél Mátyás De re rustica Hungariae c. munkájának elkészítésében.
Ladányi Gedeon (történész) Hiripen született, ahol édesapja akkor református lelkész volt. A középiskolai tanfolyamot az akkor hatéves szatmári református gimnáziumban végezte; a bölcseleti tanfolyam két első évét a máramarosszigeti református líceumban hallgatta. 1841 november elején iratkozott be a debreceni református kollégium hallgatói közé s 1845 augusztus végéig ott végezte a bölcselet III. évét és azután az akkor egyéves jogi, és kétéves hittudományi tanfolyamot, mindig kitűnő sikerrel. Mint papi pályára készülő és az iskolai jótéteményekben részesült ifjú, a református iskolákban dívott szokás szerint Máramarosszigetről háromszor, Debrecenből öt év alatt tizenötször ment ki ünnepi kiküldöttül a vidék tekintélyesebb egyházaiba. 1845. november 1-jén a debreceni gimnázium I. osztályának tanítójává lett. 1847-ben a szalontai hat osztályú református gimnázium elöljárósága őt választá ez intézet tanárává, ki is ez állásában március 1-jétől 1851 augusztus végéig működött és a három felső osztályban tanított. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lezajlását Szalontán csendes elvonultságban élte át, 1851. szeptember 1-jétől két évig a debreceni református gimnáziumban szolgált a felekezeti, de egyszersmind a nemzeti ügynek, mint a klasszikus nyelvek, azután két évig a főgimnáziumban mint az egyetemes történelem tanára. 1860-ban az egyházkerület megválasztotta a debreceni jogakadémia tanárává, a magyar állam és alkotmány történetének rendes tanszékére, melyhez az egyetemes történelemnek a főgimnázium két legfelsőbb osztályában való tanítása is volt kapcsolva. A Magyar Tudományos Akadémia 1872. május 24-én levelező tagjává választotta; ugyanez év szeptember 29-én az akkori felállított kolozsvári egyetemhez az egyetemes történelem rendes tanárává, november 10-én pedig a jogtörténelmi államvizsgálati bizottság tagjává is kineveztetett. 1878-ban a tiszántúli református középiskolai tanáregyesület tiszteletbeli tagjává választotta; az egyesület iránti köszönetét azzal kívánta kifejezni, hogy 1880-ban Szatmáron tartott gyűlésében "A vallás az emberiség őskorában" c. értekezését olvasta fel. Az évek óta sorvasztó betegségében kimerülve, 1886. február 4-én meghalt Kolozsvárt. A Magyar Tudományos Akadémiában 1887. október 31-én Szabó Károly tartott fölötte emlékbeszédet.