Top 10 similar words or synonyms for thascius

anicius    0.763375

flavianus    0.761823

potitus    0.761654

gallicanus    0.756785

caeso    0.752515

mavortius    0.748882

paternus    0.747086

nicomachus    0.746498

atratinus    0.741426

asconius    0.739044

Top 30 analogous words or synonyms for thascius

Article Example
Thascius Caecilius Cyprianus Szent Cyprianus (teljes nevén "Thascius Caecilius Cyprianus"), magyarosan Karthágói Szent Ciprián (Karthágó, 190/200 körül – Karthágó, 258. szeptember 14.), karthágói püspök 249-től haláláig, író.
Thascius Caecilius Cyprianus Fontos társadalomtörténeti dokumentum, szónoki beszéd, amelyet gondolati gazdagság és formai erények jellemez. A beszédet a Karthágóba való visszatéréskor adta elő. Témája: mi legyen azokkal a keresztényekkel, akik Decius üldözése idején áldoztak a pogány isteneknek, tehát elbuktak, "lapsus"-okká lettek. A beszéd 36 fejezetből áll, szerkezete:
Thascius Caecilius Cyprianus Előkelő és gazdag család sarja. A Thascius név csúfnév, amit pogány ellenfelei aggattak rá, és talán a coprianus (bohóc, naplopó) pun megfelelője. Kitűnő nevelésben részesült. Életének nagyobb feléről, amikor mint pogány ügyvéd és rétor tevékenykedett, nem sokat tudunk. Annyi bizonyos, hogy érett férfikorában tért keresztény hitre, majd Donatus püspök pappá szentelte. Felszentelője halála után a nép követelésére 248-249 körül Karthágó püspökévé választották. Erről az életszakaszáról több forrás maradt fenn (egy "Vita" / Életrajz, amelyet Pontius, volt diakónusa írt; Hieronymus "De viris illustribus" 67; "Acta proconsularis": mártíromságának leírása). Egy jó barátja, Caecilius hatására tért meg, aki megismertette a keresztény hittel. Szintén az ő hatására kezdett el már a keresztség felvétele (246) előtt önmegtartóztató életet élni, valamint vagyona egy részét szétosztotta a szegények között. Az "Ad Donatum" (Donatushoz) című munkájában, amelyet már keresztényként írt, örvendezve beszéli el, hogy szakított korábbi életével, hogy Krisztusban új életet kezdjen. 248-249 körül egy Quirinus nevű keresztény férfi megkérte, hogy a Szentírásból gyűjtse ki azokat a részeket, amelyek a keresztény tanítás igazáról szólnak. Így jött létre a "Testimonium libri III" (Tanúságok), amely elősegítette, hogy alaposabban elmélyüljön a Szentírás vizsgálatában. Ez elősegítette a püspöki hivatásra való hatékonyabb felkészülést is. Nagy tekintélynek örvendett egész Africában: Numidia és Mauretánia mintegy 150 püspökséggel az ő fennhatósága alá tartoztak.
Thascius Caecilius Cyprianus I. Valerianus császár 257-ben indította meg a második nagy keresztényüldözést. 257. augusztus 30-án Aspasius Paternus proconsul kérdésére válaszolva kereszténynek vallotta magát, ezért a Karthágó melletti Curubisbe száműzték. Egy évet töltött itt. 258-ban Valerianus császár ismételten elrendelte a keresztényüldözést. Az új helytartó, Galerius Maximus Uticába (ma Bu Sater) rendelte Cyprianust. Ő azonban ismét elmenekült, mivel Karthágóban akart meghalni (80. és 81. levél). A 81. levél, ami a levélgyűjtemény utolsó darabja, búcsúlevél. Visszatért Karthágóba, elfogták, és többször is rá akarták venni, hogy pogány isteneknek áldozzon. Ő ezt megtagadta, és kard általi halállal büntették. Hóhérjának 25 aranyat adatott. Saját kezűleg kötötte be a szemét, majd odanyújtotta a kezét, hogy Julianus nevű papja és a szintén Julianus nevet viselő szubdiakónus kösse meg. A keresztények felfogták a vérét és ereklyeként őrizték. Ünnepnapja IX. Gergely pápa óta szeptember 16.
Thascius Caecilius Cyprianus Az ő tevékenysége alatt indult meg az első nagy keresztényüldözés a Római Birodalomban. Traianus Decius császár (249-251) elrendelte, hogy minden polgár könyörögjön a császárért és családjáért, és mutasson be áldozatot értük. Akik megtették, igazolást kaptak róla, akik nem, azok ellen eljárás indult. Cyprianust barátai beszélték rá, hogy meneküljön. Egyházát levelek által kormányozta, az 5-43. levél ebből a korból származik. A közvélemény szemében menekülése megfutamodásnak tűnt, az egyház neheztelt rá. Az 5. levélben a szegények gondozását szorgalmazta, a 7. levélben a bebörtönzöttek látogatásáról intézkedett. A proconsul 250-ben érkezett Karthágóba, és megkezdődtek a kivégzések. A 10. levélben arról ír, hogy örül, hogy sok keresztény vállalta a mártírhalált. Az üldöztetésnek 251-ben szakadt vége, Cyprianus két művel tért vissza a városba. Az egyik a "De Catholicae Ecclesiae unitate" (A katolikus egyház egységéről), a másik a "De lapsis" (Az elbukottakról). 250-ben pestis tört ki Karthágóban, ekkor írta a "De mortalitate" (A halandóságról) és a "De opere et eleemosynis" (A segítségről és alamizsnáról) című műveket.