Top 10 similar words or synonyms for püspökmegyében

nagypréposttá    0.747439

segédpüspökké    0.744215

másodmestere    0.725834

oldalkanonok    0.721234

bányagépgyárban    0.717504

anikódmte    0.713874

augustineum    0.711995

alügyésszé    0.711283

káptalanbéli    0.710399

honvédkerület    0.707613

Top 30 analogous words or synonyms for püspökmegyében

Your secret weapon. Online courses as low as $11.99

Article Example
Krancz István 1819-ben a szombathelyi püspökmegyében áldozópappá szenteltetett fel; rövid idei káplánkodás után tömördi plébánossá nevezték ki. Hivatalos működésén kívül, idejét a magyar jogismeret megszerzésére szentelte és ebbeli jártasságát a megyei gyűléseken tartott beszédeiben érvényesítette. A konzervatív tábornak kitűnő harcosa volt és barátságos összeköttetésben állott Vas megye jelesebb férfiaival. 1845-ben a szombathelyi szeminárium aligazgatójává, 1853-ben kanonokká, 1871-ben préposttá nevezték ki.
Danis János Ő volt az első, akit a Mária Terézia által fölállított rozsnyói püspökmegyében Richvaldszky József választott püspök áldozópappá szentelt 1777. április 22.-én Nagyszombatban. Báró Révay Antal püspök udvarában szolgált. 1806. április 8.-án kanonok lett, de folytatta működését. Kevéssel azután apát és 1823. március 22.-én prépost, végül 1828-ban dulciniai választott püspök lett.
Molnár József (plébános, 1819–1874) A szombathelyi püspökmegyében lett pap; 1847. szeptemberében pappá szentelték és ezután Oladon volt 1849 márciusától káplán, majd augusztustól ugyanitt plébános, egészen haláláig. A "Magyar Sion" szerint a költészet szorgalmas művelője volt. Tóth József (sz. 1927) szombathelyi helytörténész Molnár Józsefet a 19. század közepének legjelentősebb vasi írójáként jellemzi, szerinte neve azért merülhetett feledésbe, mert álnéven írt, „nem nevét, hanem elvét, annak szellemét kívánta örökül hagyni".
Hann Bonaventura 18 éves korában (1751) lépett a rendbe s 1756-ban miséspappá szentelték föl. Miután a bölcseletet mint lektor több évig tanította, a teológia előadására alkalmazták. A budai rendház gvardianja lett és ezen tisztségét a rend eltörléseig (1786) viselte, mire a veszprémi püspökmegyében mint lelkészt alkalmazták ÚrkÚton, ahol 1800-ban meghalt.
Nagy Imre (kanonok) Az erdélyi püspökmegyében lett pap. 1846. augusztus 26-án szentelték fel és július 28-tól fogva tanított a marosvásárhelyi és csíksomlyói katolikus főgimnáziumban, ahol később igazgató-tanár volt 1869-ben. Később a gyulafehérvári káptalanba nevezték ki kanonoknak és főesperesnek, a helyi gimnáziumnál pedig püspöki biztosnak.
Máczy Imre A kassai püspökmegyében 1832. január 4-én szentelték fel miséspappá. 1837-ben Nagydomásán lett plébános és alesperes, 1839-ben lelkész Bodrogkeresztúron, 1843-ban a növendékpapok lelki atyja, 1846-ban kassai prodirektor, 1848-ban szentszéki ülnök és és 1850-től Szentpéteren plébános, 1860-ban sárosi vagyis tarcafői főesperes.
Róka János (teológus) Előbb a jezsuita rendbe lépett, ahol nyolc évet töltött. Győrött, Nagyszombatban és Bécsben folytatta tanulmányait, a magyar törvényt tanulta és a testőrségnél hadbírói tisztet viselt. Később ezen állásától is megvált és a bécsi egyetemen szerezte meg teológiai doktorátusát, 1765-ben. A váci püspökmegyében 1768-tól Taksonyban plébános volt. 1769-től plébános, majd a püspöki konzisztórium kancellárja volt Vácott, 1771-től tiszteletbeli kanonok. Mária Terézia 1771-ben kinevezte a Torontál vármegyei Szenthubert francia telepes faluba plébánosnak. Miután Pozsonyban az elemi iskolákat fölállították, 1773-tól halálig azok igazgatásával bízatott meg. 1775-ben tiszteletbeli boszniai kanonok lett. Számottevő munkásságott fejtett ki a Magyarországra került francia telepesek anyanyelvi kultúrájának megtartásáért és emeléséért, emellett egyházi helytörténetírói munkássága is jelentős.
Fischer Lajos (tanár) Iskoláit Szombathelyen végezte, ahol 1856-ban a papnövendékek közé lépett és 1860. július 31-én áldozópappá szenteltetett. Nevelő volt özvegy Eszterházy György grófné, gróf Festetics Dénes és gróf Bissingen Nándor gyermekei mellett. 1870 őszén Pestre ment a bölcseleti előadásokat hallgatni; 1871. októberben bölcseleti doktorrá avatták föl. Ezután Berlinbe ment, ahol 1872. áprilisig antropológiai tanulmányokkal foglalkozott. 1872-ben a pesti egyetemen az antropológia-, fiziológia- és logikából magántanárrá képesíttetett és 1875-ig az antropológiát adta elő. 1874-ben átlépett a református egyház kebelébe. 1875 őszén Szabadkán választották meg főgimnáziumi tanárnak, ahol 1882-ig a magyar, német és latin nyelvet tanította. Itt állásáról lemondván, 1883-ban a dunántúli református egyházkerület a pápai főgimnáziumhoz a német nyelv tanszékére választotta meg. 1886-ban visszatért a szombathelyi katolikus egyház kebelébe és a szombathelyi püspökmegyében előbb Királyfalván kisegítő segédlelkész volt, majd Oladon plébános.
Spéth Károly 1845. augusztus 15-én fölszentelték; rekasi káplán volt és azon év október 1-től tanulmányi felügyelő a csanádi püspökmegyében. 1848-ban segédlelkész Bessenyőn és Fehértemplomban; azután a bécsi Szent Ágoston-intézet növendékpapja volt és 1853-ban teológiai doktor lett. Hazájába visszatérve szentszéki ülnök és tanárvizsgáló lett; plébános volt 1862-ben Grabácon, 1863-ban Németszentpéteren, 1869-ben Oravicabányán és esperes, majd Karánsebesen, 1877-ben Szakálházán, 1881-ben Hidegkúton, 1883. októberben kanonok és a csanádi szeminárium rektora; 1884-től 1892-ig a püspöki líceum aligazgatója, 1887-ben szentkereszti apát, 1897-ben püspöki helyettes, 1900-ben a pápa házi papja. Elhunyt 1904. augusztus 9-én esti 1/2 8 órakor, életének 82., áldozárságának 59. évében. Örök nyugalomra helyezték 1904. augusztus 11-én délután a temesvári székesegyház alatti sírboltban.