medački - Synonyms of medački | Antonyms of medački | Definition of medački | Example of medački | Word Synonyms API

Article	Example
Goran Hadžić	1993 szeptemberében, amikor Horvátország elindította a "Medački džep" hadműveletet, Hadžić sürgönyzött Belgrádnak a maguk számára erősítésért, fegyverekért és felszerelésekért. A kérvényt a szerb hivatali körök mellőzték, habár körülbelül 4000 tagból álló félkatonai alakulatok, élükön Arkan kapitánnyal és a Szerb Önkéntes Gárdával, érkeztek az országba, hogy erősítsék a krajinaiak hadseregét. 1994 februárjában Milan Martić váltotta Hadžićot az elnöki székben. 1995-ben azzal fenyegetőzött, hogy Kelet-Szlavóniát elszakítja Krajnától, mert azt tervezte, hogy majdan egyesíteni kell egész Krajnát a Szerb Krajinai Köztársasággal.
Divoselo	A település a török kiűzése után keletkezett amikor 1692-ben Bukovica környékéről érkezett pravoszláv vlahok települtek ide. A letelepedés fejében határőrszolgálatot láttak el. Közigazgatásilag a ribniki századparancsnokság alá. Parókiájához Divoselo, Čitluk, Ornice és Ribnik falvak tartoztak. Még 1692-ben a vesztes Tušica-völgyi csata után a török rajtaütött a településen, felégette és kirabolta azt. 1857-ben 1844, 1910-ben 2001 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941. augusztus 5-én az usztasák egy nap alatt Divoselo, Lički Čitluk és Ornice összesen 907 szerb polgárát mészárolták le. A mit sem sejtő embereket Kruškovacra hívták össze. A mészárlásról egyetlen túlélője egy 12 éves gyermek számolt be, akiben az élmény kitörölhetetlen nyomokat hagyott. A rémképek egész életén át elkísérték. Augusztus 6-án újabb 78 szerbet dobtak a faluhoz közeli Jarčja-barlangba. A II. világháború idején több mint 70 alkalommal támadták a települést, a falu összesen 1012 lakost vesztett. A háború idején 350 harcost adott a nemzeti felszabadító hadseregbe, közülük 150-en estek el a harcok során. Az áldozatok emlékére a faluban emlékmúzeumot, a Jarčja-barlangnál emlékművet építettek. 1991-ben lakosságának 88 százaléka szerb nemzetiségű volt. A honvédő háború során a szerb erők innen támadták a közeli Gospić városát. 1993. szeptember 9. és 17. között a horvátok "„Medački džep” (Medaki zseb)" fedőnevű ellencsapásakor Divoselót, Citlukot és Ornicét teljesen lerombolták. A falvak lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben mindössze 2 lakosa volt.
Počitelj (Gospić)	A falutól délnyugatra, Vuksani településrész felett emelkedő magaslaton romok láthatók, Počitelj (más néven Vuksan) középkori várának romjai. Počitelj vára a középkori Lika egyik legjelentősebb helye volt. Ismert, hogy IV. Béla magyar király 1263-ban itt tanácskozott a Mogorović nembeli Petar Tolimirović likai ispánnal. Ekkor említik először "„Pochitel”" alakban. A név a latin "„citattella”" (fellegvár) horvátosodott változatából "(čitelj)" származhat, melyhez az alatt jelentésű "„pod”" elöljárószó járult. A király a Lika megye végében lévő korábbi megyeszékhelyet, szerette volna a megye közepére áttenni. Ennek érdekében a megye északnyugati részén lévő birtokait elcserélte Tolimirović itteni birtokaira, majd a Vuksani feletti 741 méter magas Gradina hegyen várat kezdett építeni. A vár a 13. század végére épült fel. Alatta fejlődött ki egy nagyobb előváros, ahol kereskedők és kézművesek éltek, míg a várjobbágyok és szolgálónépek a közeli falvakban épített házakban laktak. Ez akkoriban teljesen szokványos volt. Počiteljtől délkeletre feküdt Kukljić ahol a Mogorović család leszármazottai laktak, erődített udvarházuk a Lika partján állt. Počitelj vára 1332-ben Gjuro Vlatković tulajdona, majd 1345-ben Ivan Nelipić cetini grófé, 1371-ben pedig Bellanti Péter buskai és počitelji grófé. A horvát főurak Mária magyar királynő elleni lázadása idején a vár ura Palizsnai János vránai perjel volt. 1387-ben a királynő hű, magyar főurakat is ebben a várban tartották fogságban. Végül Zsigmond király híve, Frangepán V. János gróf ostrom alá fogta a várat, majd kiéheztetéssel kikényszerítette átadását. Ezután 1393-ban az itteni fogságból kiszabadult korbáviai Kurjákovics grófok szerezték meg a várat és megtartották egészen 1527-ig, amikor török kézre került. 1449-ben jelentős vásárhelyként említik. 1577-ben megemlítik, hogy várában török őrség van. A török kiűzése (1689) után pravoszláv vallású vlachokkal telepítették be, akik 1725-ben felépítették a Legszentebb Istenanya Mennybevétele tiszteletére szentelt templomukat. 1857-ben 1340, 1910-ben 1548 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosainak 96 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1993. szeptember 9. és 17. között a horvátok „Medački džep” (Medaki zseb) fedőnevű ellencsapásakor teljesen lerombolták, lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben mindössze 4 lakosa volt.
Medak (Gospić)	Területe már a római korban is lakott volt, ezt bizonyítja az itt talált római mérföldkő és a két feliratos szarkofág. Később horvátok települtek erre a vidékre. Medak első írásos említése 1439-ben történt, amikor a Mogorović nemzetség birtoka volt, akiknek váruk állt a településen. 1577-ben már török őrség volt benne és a ribniki nahije egyik igazgatási központja volt. Mercator térképén két Medakot is jelöltek, "„Medac”" és "„Medac Nouo”" néven. Pavičić megemlíti, hogy a nemesi falu a várral a Lika jobb partján, a jobbágyok faluja pedig a bal parton volt. Szerinte Medak várát a 612 méteres Velaguša nevű magaslaton kell keresni nem messze a Glamočnica-patak likai torkolatához. Mára a várnak nyoma sem maradt. Mindössze egy 22 méter hosszú délnyugati-északkeleti irányú enyhén ívelt falszakasz található, ahol a honvédő háború idején a JNA parancsnoki harcálláspontja volt kiváló fedezéket nyújtva a támadások ellen. A falu határában egy 693 méteres magaslaton egy másik vár maradványai is találhatók, amelyet a Mercator-térképen jelzett Medac Nouoval azonosítanak. Ennek építője nem ismert és a középkori forrásokban sem szerepel. Mivel először Mercator térképén látható lehet, hogy már a törökök építették. Ezt támasztja alá a török a környék építésű váraihoz hasonló alaprajza is. 1527-ben Medak is török kézre került és a következő negyedszázad folyamán török lakosság települt ide. A török kiűzése után pravoszláv vallású vlachokkal, a mai szerbek őseivel telepítették be, akik 1688-ban felépítették templomukat, amely 1770-ig kolostorként is működött. Ebben az időben Medakon tartózkodott Atanasije Ljubojević pravoszláv püspök, aki az itteni hitéletet irányította. 1696-ban Sebastijan Glavinić zenggi katolikus püspök latin nyelvű feljegyzésében azt írja a faluról, hogy régi vára van, amely a Lika partján áll. A tengerpartról sizmatikus vlachok, vagy rácok jöttek ide. A falu 70 házat számlál. Határa tágas, lóval egy egész nap kell a körüljárásához. Bőséges termékeny földje táplálja az őt művelő lakosokat. Medaknak 1700-ban 110 háza volt, csak sizmatikusok lakták, akiknek saját parókiájuk volt. 1715-ben tíz család települt át a velencei uralom alatt álló Dalmáciába. Danilo Ljubotina püspök idejében 1713 és 1739 között a környező falvakban több templomot is építettek. 1724-ben az addigi medaki fatemplomot kőből falazottra építették át. Amikor 1746-ban átszervezték a katonai határőrvidéket Medak az otocsáni ezred 9. századának parancsnoki székhelye lett. Danijel Jakšić pravoszláv püspök, aki 1751 és 1774 között irányította a görögkeleti egyházat nyári püspöki rezidenciát építtetett ide, ahol ortodox szerzetesek szolgáltak. Ugyanő alapította 1770-ben a medaki hídnál állt szerb népiskolát. Jakšić utóda Petar Petrović adta át a századparancsnok lakhelyéül szolgáló épületet. 1836-ban Medaknak 105 háza és 1057 lakosa volt, közülük mindössze öt római katolikus. A falunak görögkeleti temploma, postahivatala volt, mely annak köszönhető, hogy a Krajinából Dalmáciába menő főút mentén feküdt. 1836-ban Medak vára már romokban állt. 1857-ben 1166, 1910-ben 1424 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941-ben az usztasák megrongálták a templomot, a pópa Milutin Varda Szerbiába menekült. 1991-ben lakosainak 94 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1993. szeptember 9. és 17. között a horvátok "„Medački džep”" (Medaki zseb) fedőnevű akciója során szerb kézen maradt. Az "„Oluja”" (Vihar) fedőnevű hadművelet során 1995. augusztus 6-án foglalta el a horvát hadsereg. A falunak 2011-ben 64 lakosa volt.