Top 10 similar words or synonyms for beömlőnyílások

szárnyrész    0.824223

légrugók    0.818148

kilépőélen    0.799649

főtartók    0.799526

hordrugóit    0.798275

rugóit    0.791404

tolóajtó    0.790845

lemezrugók    0.789067

félelliptikus    0.787201

csavarmenetes    0.784708

Top 30 analogous words or synonyms for beömlőnyílások

Article Example
Szu–27 A fegyverfelfüggesztő csomópontok számozása nem szokványos, a törzs középvonala alatti az 1-es és a 2-es, majd a szárnyak alatt kifelé haladva a 3–8 számúak (a jobb oldaliak a páratlanok), a levegő-beömlőnyílások alatt pedig a 9-es és a 10-es.
Szu–27 A szárnyak alatti belső, a levegő-beömlőnyílások alatti, valamint a törzs középvonala alatti két-két csomópontra lehet összesen 38 darab 100 kilogrammos, vagy (az 1-4, 9 és 10-es csomópontokon) hatzáras tartókra 36 darab 250 kilogrammos FAB–250M54, ugyanide háromzáras tartókra 18 darab FAB–250M62 bombát függeszteni.
F–22 Raptor Párhuzamosak egymással a levegő-beömlőnyílások oldalsó peremei és a függőleges vezérsíkok, a gép szárnyainak illetve vezérsíkjainak a belépőélei, valamint a levegő-beömlőnyílás fölső pereme és néhány más éles peremű szerkezeti elem, így ezek csak néhány irányba vernek vissza jelentősebb elektromágneses sugárzást. A gépen lévő összes nyílás (futóaknák, fegyverterek, pilótakabin teteje, szerelőnyílások) széle, hasonló okokból, cikcakkos kialakítású, párhuzamos a szárnyak belépőéleivel. A szerelőnyílások egy részénél szükség van bezárásuk után az alacsony észlelhetőség helyreállítására, amelyet erre a célra készült tömítőanyagokkal végeznek.
SR–71 Blackbird A Lockheed mérnökei idővel olyan irányítószoftvert fejlesztettek ki, mely a hajtóművek beömlőnyílásaiban található kúpokat úgy irányította, hogy azok visszaszerezték a levált lökéshullámot, és a hajtóművet azelőtt újragyújtották, hogy a pilóta egyáltalán tudatába került volna annak, hogy nemindulás következett be. Az SR-71 szerelői végül is több száz precíziós változtatást hajtottak végre a beömlőnyílások elülső légterelő nyílásain, amelyek segítségével sikeresen lehetett irányítani a lökéshullámot, megelőzni az nemindulásokat, és növelni a teljesítményt.
MiG–27 A "MiG–27" (eredeti típusjelzéssel "MiG–23BM") a "MiG–23BN" alapján, a Szovjet Front Légierő "(VVSZ)" számára több változatban fejlesztett csapásmérő repülőgép. A levegő-beömlőnyílást leegyszerűsítették, ezzel mintegy 300 kilogrammal sikerült csökkenteni a gép szerkezeti tömegét. A törzs alá beépítették a GS–6–30 hatcsövű gépágyút 300 lőszerrel, mely hatalmas tűzerővel rendelkezett, de a gyakorlatban ezt lehetetlen volt kihasználni, mert a fegyver gyakran a repülőgép szerkezetében is károkat okozott, a főfutóaknákban elhelyezett leszálló-fényszórók szinte minden tűzmegnyitásnál összetörtek, emellett a lőszer elakadásakor nem ritkán felrobbant, ami szinte mindig a gép elvesztéséhez vezetett, ezért a gépágyút csak harci helyzetben tárazhatták be. A törzs alatti oldalsó fegyverfelfüggesztő csomópontokat előrébb, a levegő-beömlőnyílások alatt helyezték el. A H–23 rakéták irányító konténere a korszerűbb, részben automatizált "Delta–NM (Дельта–НМ)" lett, a bal oldali szárnytőbe építve, a jobb oldalon ugyanide egy fotógéppuskát helyeztek el. A szárnytövekbe mindkét oldalon 6-6 infracsapda-kilövőt építettek.
F/A–18 Hornet A fejlesztés során felhasználták a közel 15 év alatt összegyűlt üzemeletési tapasztalatokat és negatív kritikákat: elsősorban a sokat kritizált hatótávolság kiterjesztése, a modern elektronikus- és információs hadviselési képességek integrálása volt a fő szempont, valamint a szerkezeti teherbírás növelése. Erőfeszítéseket tettek a repülőgép radarkeresztmetszetének csökkentésére is: radar antennájának elhelyezése, a beömlőnyílások és a futóműakna ajtajainak kialakítása stb. A "Super Hornet" repülési képességei csak szerény mértékben javultak, ill. bizonyos területeken romlottak az alap F/A–18C/D változathoz képest, hiszen szerkezeti tömege jelentősen megnőtt. Azonban avionikailag drasztikus a változás: kommunikációs képességei jelentős korszerűsítésen estek át: a titkosított adatátviteli lehetőségek fejlettésge és bővítése, passzív adat-átjátszások segítik a váratlan csapásmérés képességét, illetve az új, "AN/APG–79" típusú "aktív elektronikus sugáreltérítésű AESA rendszerű radar" és az AMRAAM rakéták segítségével így is biztosíthátó a típus számára a helyi légifölényt. Az elektronikai fejlesztések pedig folyamatosak, nem értek véget.
F–4 Phantom II A Brit Haditengerészet (RN) Légierejének (FAA) többcélú vadászrepülőgépe, helyi típusjele Phantom FG.1 "(Fighter/Ground attack)". A de Havilland Sea Vixen leváltására fejlesztették ki, az F–4J-n alapult. Mivel a két brit repülőgép-hordozó – az HMS Eagle és az HMS Ark Royal (R09) – kisebb volt amerikai társainál, ezért behajthatóvá építették át az orrot és az orrfutót meghosszabbították a jobb felhajtóerő-termelés érdekében. Áthajtóművezték az erősebb Rolls-Royce Spey 202 kétáramú gázturbinás sugárhajtóművekre, melyek miatt kicsit meg kellett növelni a törzsbelsőrészt a nagyobb átmérőjű hajtóműveknek, a beömlőnyílásokat ki kellett bővíteni, módosítani kellett a törzsfelsőn elhelyezett kiegészítő-beömlőnyílások méretein a kigurulási üzemhez, továbbá extra titánlemezeket kellett felszerelni a farokalsó-részre. 1968-ban adták át a flottának, azonban a repülőgéphordozó-flottaerők létszámbővítésének törlése miatt csökkentették a megrendelést és 20 gépet átadtak a Légierőnek (RAF) még mielőtt azok szolgálatba álltak volna. Összesen 50 épült meg, az RN 1978-ban vonta ki a hadrendjéből és adták át őket a RAF-nak.
F–4 Phantom II Az F–4B "Bee Line" projektben modernizált, harciérték-növelt változata, az F–4J aerodinamikai fejlesztéseivel, füstmentes hajtóművekkel, a "B" keskeny főfutókerekeinek megtartásával (a szárnyat a főfutóakna miatt nem módosították az "F–4C" szerintire). Teljesen újravezetékelték a kiválasztott példányokat. Ezeken kívül Sanders AN/ALQ–126, vagy –126B ECM-berendezést építettek be, amely jól kivehető a kétoldali beömlőnyílások külső felületeire felszerelt csőszerű dobozokról. Az avionikai fejlesztés keretében a pilóták sisakjaira felszerelték a "VTAS"-t "(Visual Target Acquisition System)" és a "SEAM"-met "(Sidewinder Expanded Acquisition Mode)", valamint egy új APX–76, vagy APX–80 számítógépet, IFF-rendszert és egy AN/ASW–25 adatkapcsolat-rendszert. B/C/D-ken alkalmazott orr alatti infravörös keresőmodult meghagyták. Első felszállása történt (vagy 1970. június 4.), 228 darab F–4B-t alakítottak át erre a változatra.
Szu–27 Teljesen fémépítésű, két hajtóműves, középszárnyas repülőgép, osztott függőleges vezérsíkokkal, hagyományos aerodinamikai elrendezéssel, mely nagyon hasonló a MiG–29-eséhez. Az első, aerodinamikailag instabil szovjet repülőgép. A nyilazott félszárnyakon orrsegédszárnyat és flaperont helyeztek el, a magassági kormányként szolgáló vízszintes vezérsík teljes egészében elfordítható. A szárnytövet előrefelé megnyújtották ("Leading Edge Root Extension", LERX), ez a nagy állásszögű stabilitást javítja. A későbbi változatokon itt helyezték el teljesen elforgatható a kacsa-vezérsíkokat. A szárny a törzs centroplánnak nevezett, a tüzelőanyag-tartállyal integrált teherviselő eleméhez csatlakozik, ennek tetején alakították ki az F–15-ösön alkalmazotthoz nagyon hasonló, nagyméretű törzsféklapot, melyet a legújabb változatokról elhagytak. A két hajtóművet a törzs alatt, egymástól elkülönítve helyezték el. A futómű tricikli-rendszerű, az orrfutót a törzsbe, hátrafelé, a főfutókat a kerekek 90°-os elforgatása után előrefelé, a szárnytőbe húzzák be. A földhöz meglehetősen közel elhelyezett levegő-beömlőnyílások miatt a futószárak meglehetősen hosszúak (hogy a hajtóművek ne szívjanak be szennyeződést), emiatt a repülőgép nagy részét csak létráról lehet elérni, ez nehezíti a karbantartást. A korábbi, 210 atmoszféra nyomású helyett ezen a gépen alkalmaztak először 280 atmoszférás hidraulikarendszert, ez – jobb minőségű anyagok felhasználása és a korábbi gépekétől eltérő kiszolgálóeszközök rendszeresítése árán – jelentős tömegmegtakarítást eredményezett. A pilótakabint a törzsből kiemelve, jó kilátást biztosítva helyezték el. A gép meglehetősen nagy átmérőjű orrában van a rádiólokátor, a pilótakabin szélvédője előtt az infravörös érzékelővel kombinált lézertávmérőt.
Szu–35 A gépet "No. 901" számmal a 2007-es MAKSZ kiállításon csak a statikus soron mutatták be. Ide a komszomolszki gyárból egy An–124-es rakterében érkezett. Amit a gépen látni lehetett, az az eredeti elgondolásokhoz képesti jelentős eltérés-egyszerűsödés. A gép függőleges vezérsíkja azonos a "Szu–27"-es együléses példányaival, de az oldalkormány nagyobb felületű. A gép keresztmetszete, a kabintető azonos a "Szu-27"-esével, a beömlőnyílások/szívócsatorna, a flaperon azonos a Szu–27-esével. A hajtóművek (117Sz gyártmányjelzés) fúvócsöve a "Szu–30MKI/MKM/MKA" gépekhez hasonlóan nem teljes körűen, csak 32 fokban döntött egysíkú, de együttesen 3D-s vektorlásra képes kivitelű. A MiG–29OVT gépeken látott megoldást az NPO Szaturn gyár (konkurens Szaljuthoz hasonlóan szintén a Klimovval együttműködve) csak a PAK FA gépekhez ígéri, miközben az MMPP Szaljut már rendelkezik a "KLIVT" fúvócsöves "AL–31F–M3"-as hajtóművel. A "117Sz" jelzésű hajtómű repülési tesztjeit a "No.710"-es "Szu-27M"-en végezték, a vegyesen "Al–31F" – "117Sz" hajtóművekkel szerelt gép 1,9 Machig gyorsított. Az új hajtómű a Szaljut megoldásával ellentétben nem rendelkezik Blisk technológiájú kisnyomású kompresszorfokozatokkal, de a belépő keresztmetszetet 905mm-ről 932mm-re növelték (a Szaljutnál 924mm az új érték) és a turbina előtti hőmérsékletet is megemelték az új tüzelőtér alkalmazásával. Ennek eredményeként a levegőátfutás Az AL-31F-hez képest nőtt, 118 kg/sec-re. Ennek következtében az elődtípushoz képest egy további állítható szögű terelőlapátsor került az első és a második kisnyomású kompresszorfokozat közé. A belépő keresztmetszetben elhelyezett szenzorok számát megnövelték, a hajtómű FADEC, azaz teljes körű digitális vezérlést, illetve szabályzást kapott. A hajtómű tolóereje fékpadon 8800 kg, 14 000 kg utánégetéssel és speciális üzemmódban 14 500 kg-ig növelhető. A fúvócső belső felületét a "Szu–30MKI" gépeken először megjelent AL-31FP-hez hasonlóan világos színű oxidkerámia bevonattal látták el a jobb hőtűrés érdekében.